Dunkirk

August 02, 2017


...és még mindig zúgnak a vadászgépek.



Képzelj el egy olyan háborús filmet, ami az elejétől kezdve zakatol.

Ott kattog a háttérben lassan és feszülten, ott dobog a szíveddel együtt és te csak szorítod a moziszék karfáját és egyre hevesebben dobogó szívvel nézed a vásznat, szinte megigézve.
Ez lenne a Dunkirk.

Christopher Nolan legújabb filmjében a Dunkerque-i csatát eleveníti meg. A csata a II. világháború egyik ütközete volt 1940. május 26.-a és június 4.-e között, amiben a szövetségesek (francia-brit-belga) és a náci Németország csapatai harcoltak. Május 24-én a brit csapatok kimenekítését rendelték el Franciaországból, amihez Dunkerque-nél lévő partszakaszon kellett gyülekezniük. Május 28-án Hitler kiadta a parancsot, hogy bombázzák le a kikötőt és semmisítsék meg a partvidékre szorult katonákat és hajókat. Az evakuálás alatt 330 000 szövetséges katonát menekítettek ki.

Nolan az evakuálás egy hetét, napját, óráját dolgozza fel, tőle megszokott tökéletességgel.
Le kell először is szögeznem, hogy a film maga, végig az evakuálásról szól 106 percen keresztül, kevés párbeszéddel telerakva. Az ember azt hinné, hogy nem lehet ennyivel egy filmet eladni, de Nolan képes rá.

A cselekmény három idősíkon játszódik:

I. A mólón. (Egy hét) - Tommy és társai, akik a partszakaszon várnak az evakuálásra.
II. A tengeren. (Egy nap) - Mr. Dawson és fia, Peter, illetve George hajón való utazása Dunkirk felé, hogy segítsenek az evakuálásban.
III. A levegőben. (Egy óra) - Farrier, Collins és a vezetőjük légi csatája a német légi erővel szemben.
A három sík szép lassan összeér és egésszé válik a történet.

A Dunkirknek nincs egy konkrét főszereplője. Mindenki főszereplő a filmben. Ki-kiemelnek egy-egy karaktert - Fionn Whitehead Tommyját, Cillian Murphy - "Shivering Soldier"-ét vagy Tom Hardy Farrierjét, de nincs egy olyan vezető karakter, aki száz százalékosan a hátán viszi a filmet. A színészi játék egyébként mindenki részéről kiváló, Fionn Whitehead nagyszerűen játszik, Harry Styles pedig minden kétségem eloszlatta afelől, hogy kipróbálta magát színészként. Nagy jövő előtt állnak. Cillian Murphy idegsokkos katonai állapotát a szokásos profizmussal hozza el a nézők számára és természetesen Tom Hardy sem marad el mögötte: hogyan képes ez a férfi, maszk mögött, egyszerűen csak a szemeivel ennyire kifejezően és erősen játszani? Zseniális.



A Dunkirk képi világa fájdalmasan gyönyörű. Totálokban látjuk Farriert, ahogy a Spitfire-t vezetve Dunkirk felé tart, látjuk a partvidéket, a segítségre váró katonákat. Közelikben csapódunk be mi is a tengerbe egy lezuhanó repülővel és együtt kezdünk el süllyedni vele.

A képi világon számomra egyetlen egy dolog tett túl: a hang. Lassan kattogó hang a háttérben, hangosan zúgó vadászgépek, erős robbanások - mind hozzátesznek ahhoz, hogy az ember ott érezze magát a filmben, hogy részesévé váljon az élménynek. Hans Zimmer zenéi csak még feszültebbé teszik a filmet, szinte már te is azt várod, hogy vége legyen ennek az evakuálásnak, csak térjenek már haza a brit katonák. Csak én térjek már haza.
Valahol olvastam egy kommentet, hogy a film után, mikor az illető elhagyta a mozitermet, nem érzett semmit csak ürességet. A mérhetetlen idegességen és a síráson (a civil hajók megjelenésénél erősen harapdáltam a szám, hogy ne sírjak hangosan) kívül, bennem is felvetődött ez az üresség. Hisz nem ezt teszi a háború? Üressé tesz egy fájdalmakkal és veszteségekkel kikövezett úton.
És ahogy a filmben is mondják, ahogy mindenki tudja: a háború sosem ér véget.
Örökké zúgni fognak azok a vadászgépek, hallani fogod a bombázást, a fejedben fognak élni azok a szörnyűségek, amiket láttál.
Kicsit én is így érzem most magam. Zúgó fejjel és lélekkel, kicsit még mindig Dunkirknél. Még mindig azon gondolkodva, hogy mennyire értelmetlen volt ez a rengeteg pusztítás, ez a rengeteg háború és hogy mi emberek, egy intelligensnek tartott faj merre is tartunk, ha ennyire önpusztító magatartással rendelkezünk.

You Might Also Like

0 megjegyzés