December 31, 2017

Kedvencek 2017 | Könyvek

by , in

Kedvencek 2017 | Könyvek

Az idei évben sajnálatos módon kevesebbet olvastam, azonban így is sikerült olyan könyveket kézbe vennem, amelyek kiemelkedőek voltak számomra valamilyen módon. Lássuk mely könyvek ragadták meg a figyelmem.



Oliver Bowden: Assassin's Creed könyvei
A tavalyi év során kezdtem el játszani az Assassin's Creed játékokkal. Az első választásom a Syndicate volt, mivel London és a viktoriánus kor a kedvenc témáim közé tartoznak. A története, a szereplők és a látványvilág is lenyűgözött, ezért úgy gondoltam, a könyveknek is adok esélyt. Idén sikerült is elolvasnom a Syndicatehez tartozó Alvilágot - melynek főszereplője a játékokból ismert assassin Henry Green -, illetve a Unity-hez kapcsolódó Egységet, aminél pedig Elise életébe nyerhetünk betekintést. Mindkét regény önállóan is megállja a helyét, azonban a játék ismeretével még élvezetesebbé váltak. Izgalmas cselekményükkel igazán érdekfeszítővé teszik az olvasást.




Brittainy C. Cherry: Lebegés
New Adult kategóriában mindig sikeresen mellényúlok, de mégis próbálkozom újabb és újabb regényekkel. Néha úgy érzem szükségem van egy egyszerűbb, klisékkel teli regényre, amit egy-két délután alatt el tudok olvasni. A Lebegésről igazán jókat hallottam, ezért adtam is neki egy esélyt. S egyáltalán nem bántam meg.
A történet két megtört szívű felnőttről szól, akik egymásban lelnek újra boldogságra, s tanulnak meg újra lélegezni. Gyönyörű történet volt, s a folytatása - ugyan nem fogott meg ennyire - is hasonlóan kiváló.





Marjane Satrapi: Persepolis
Marjane Satrapi képregényének adaptációját még évekkel ezelőtt láttam, de már akkor tudtam, hogy nekem ezt a könyvként is el kell olvasnom. A Közel-Kelet történelme távol áll tőlem, nem csak tájékozódás, de érdeklődés szintjén is, azonban a Persepolis teljesen magával ragadott. Olyan érzés volt, mintha én is Marjane és családjával lennék, a történetvezetés annyira hétköznapi és annyira emberi, hogy néhol könnyeket is csalt a szemembe.


V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Külföldi booktuberek áradozását látva, úgy éreztem, hogy illene nekem is utánanéznem ennek a trilógiának. Nos, ennek a "körülnézek Google-on, hogy miről szól" dolognak az lett a vége, hogy teljesen szerelembe estem. A trilógia köteteit egymás után olvastam el, egyszerűen letehetetlenek voltak. A Potter-generáció tagjaként felnőve, egy olyan mágiával átitatott, badass szereplőkkel rendelkező történetet kaptam, amelybe könnyű volt beleszeretni. Arról nem is beszélve, hogy a cselekmény III. György uralkodása alatt és egyszerre négy, különleges Londonban játszódik! Teljesen adott volt, hogy odáig leszek érte.
Értékelés itt.



Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Atwoodtól egy évvel ezelőtt elkezdtem olvasni egy könyvet, az azonban sajnálatos módon nem ragadott magával. Ez A vihar átdolgozás azonban teljesen lenyűgözött. Az írónő olyan zsenialitással dolgozza fel Shakespeare híres komédiáját, hogy letehetetlen volt számomra letenni a regényt.
Ha elszeretnétek olvasni, lenne egy jó tanácsom: érdemes közvetlen előtte elolvasni az eredeti A vihart, így még jobban észrevehetitek a hasonlóságokat.
Azonnal tudni akartam, hogy mi lesz a vége, hogyan állítja párhuzamokba Shakespeare karaktereit a sajátjaival. Fantasztikus adaptáció volt.





Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Kisebb koromban egyáltalán nem szerettem ezt a regényt. Az idei évben azonban a Pál utcaiaik és a vörösingesek története a kedvencemmé vált.
Értékelésért kattintsatok ide.




Alessandro Baricco: Selyem
Cselekményét tekintve nem feltétlen az én ízlésvilágomhoz tartozik ez a történet. Azonban a szavak, melyekkel Baricco mesél, szabályszerűen zenélnek. Olyan ez a könyv, mint egy tánc: egy francia selyemhernyótenyésztő tánca egy japán nővel, akivel a szerelmük sosem teljesedik ki. Az elfojtott vágyak tánca ez, melynek zenéjét a szomorúság játssza, mindez gyönyörű selyembe csomagolva.





Juan Díaz Canales - Juanjo Guarnido: Blacksad
A lista utolsó regénye egy képregény, mely antropomorf állatokkal meséli el történetét. A noir stílusú, fiktív 1950-es években játszódó elbeszélés főszereplője Blacksad, egy fekete macska, aki detektívként dolgozik. Főhősünkkel tartva tetthelyek, gyilkosságok és nyomozások kellős közepén találjuk magunkat.
Kifejezetten tetszett, hogy a későbbi számokba az alkotók bevonták a rasszizmus és a kommunizmus témaköreit is. A képregény különlegességét nem csak témaválasztásai, hanem a gyönyörű rajzai is adják.




Így szól hát az én listám. Nektek mik voltak a kedvenc könyveitek idén?
December 30, 2017
by , in

Kedvencek 2017 | Sorozatok

Az idei év során még jobban realizálódott bennem, hogy a sorozatok mekkora térhódítással rendelkeznek jelenleg a médiában. Idén igazán kiváló és minőségi sorozatokat tekinthettem meg. Lássuk is ezeket.


Planet Earth II
A BBC által készített Bolygónk a Föld című természetfilm folytatása teljesen lenyűgözött. Azt tudni kell, hogy ugyan nézek természetfilmeket, de még sosem fordult velem elő, hogy az elejétől a végéig megnéztem volna egyet. Ez a széria azonban olyan lebilincselő volt, s annyi érdekes információval és gyönyörű képi világgal rendelkezett, hogy minden epizódját megtekintettem. A végén pedig megfogalmazódott bennem az a konklúzió, hogy a Földünk milyen egy csodálatos hely.


The Handmaid's Tale
A disztópikus történetek iránti szeretetem miatt nem is volt kérdéses, hogy ebbe a sorozatba is bele fogok nézni. Az ilyen típusú történetek megijesztenek és elképesztenek. Elrettent a tudat, hogy idáig juthat az emberiség, s ez A szolgáló lány meséjével sem volt másképp. Margaret Atwood regénye alapján készült sorozat alapját az adja, hogy egy sugárszennyezés után a nők jelentős százaléka meddővé válik. Azokat a nőket, akik termékenyek maradnak, a gazdagok szolgálólányként használják, hogy gyermeket szüljenek nekik. Alapvető jogaiktól megfosztva, sorsukba azonban korántsem beletörődve kezdenek el lázadni a szolgálólányok a kialakult új rendszer ellen.




Skam
A tinédzserek problémáival már nem tudok azonosulni, s általában a tinisorozatok ismétlődő drámáit se tudom megérteni. A Skam azonban más. A sorozat a norvég NRK honlapján debütált, s nem csak Norvégiában, de a világ minden részén nagy sikernek örvendett. A Skam különleges: nyíltan beszél a mentális egészségről, erőszakról, vallásról, szexualitásról, mindezt annyira hétköznapi módon, hogy nézőként realizáljuk mennyire nem kéne ezeknek tabutémának lennie. Kiváló sorozat.




The Crown
Sorozatok terén a tetszésemet igazán könnyű elnyerni: csak írj egy sorozatot, ami Angliában játszódik és mesélj el egy történetet a királyi családról. A The Crown című sorozat gyönyörűen ötvözte ezt a kettőt: a Netflix saját gyártású szériája ugyanis II. Erzsébet korai éveinek uralkodásáról szól. Az ifjú királynőnek megannyi problémával kell szembenéznie, nem csak mint királynő, de mint magánember is. A kiváló színészi gárda mellett a látványvilága is könnyen rabul ejti az embert, s a zenéi is igazán gyönyörűek.





Game of Thrones
Mindenki ismeri a Trónok harcát: a hét éve futó fantasy sorozat rajongótábora óriási, s kevés embert tudok csak felsorolni, aki nem látott legalább egy részt belőle.
A hetedik évad megannyi meglepetést hozott, azonban főleg azt a szép történetvezetési ívet szeretném kiemelni, amellyel az alkotók éltek: a kezdetekben csak nemesi házak közötti hadakozást
láthattunk, s innen jutottunk el évadról évadra egy sokkal veszélyesebb ellenségig, mely a fennmaradt házak között - ki gondolta volna az elején? - összefogást eredményezett. Az idei évad volt számomra az egyik legélvezhetőbb évad, mind történet, mind CGI (sárkányok!) terén.




BoJack Horseman
A felnőtteknek szóló animációs sorozatok terén nem igazán nyerte el tetszésem egy sem. A BoJack Horseman azonban teljesen magával ragadott. Komoly problémákról szól, de a humort se nélkülözi, így az egyik percben nevetünk, a következőben pedig már az életünkről elmélkedünk.
Hosszabb értékelése itt.







Philip K. Dick's Electric Dreams
Philip K. Dick, a sci-fi műfajának meghatározó írója, számtalan kiváló történetet publikált élete során.
A feldolgozott novellák közül egyet sem olvastam még, mégis úgy gondolom, hogy a Philip K. Dick's Electric Dreams megfelelően adaptáció. A kiváló színészi játék mellett a látványvilága is pazar, s ha szeretnétek betekintést nyerni Philip K. Dick világába, akkor tekintsétek meg ezt a sorozatot.





Stranger Things
A Stranger Things kellemes meglepetésként szolgált. A tavaly debütált Netflixes széria középpontjában egy kisváros áll, ahol misztikusan eltűnik egy kisfiú. A sorozat különlegességét nem csak a gyerekek nagyszerű színészi képességei adják, hanem a nyolcvanas évek tökéletes felidézése is.
Részletesebb kritika itt.





Peaky Blinders

Az idei évben immáron a negyedik évaddal tért vissza Birmingham kedvenc gengsztercsaládjának története. A Peaky Blinders, Thomas Shelby és családjának bonyodalmait meséli el az 1920-as évek Angliájában. A forgatókönyvtől kezdve az operatőri munkáig ez a sorozat kiváló, a jelenlegi kedvencemmé lépett elő. A széria kiemelkedő színészi gárdával is rendelkezik: Cillian Murphy, s a későbbiekben feltűnő Tom Hardy ugyanis mesteri módon borzolják az ember idegeit.



DARK
A német Netflix egy igazán különleges sorozatot készített a nézők számára. Sokan a Stranger Things-hez és az Az-hoz hasonlítja ezt a szériát, mivel a főszerepben egy kisváros áll, ahol rejtélyes módon tűnnek el gyerekek. A DARK azonban egészen más.
Képzelj el sorozatot, ami a nem túl távoli jövőben játszódik. És a múltban. Kétszer is.
A DARK nem azt kérdezi a nézőtől, hogy hova tűntek el a gyerekek, hanem hogy mikorra. Az idősíkokkal való játék, a kiváló thriller hangulat és a nagyszerű színészek mind elegek ahhoz, hogy teljesen a képernyő elé szegezze a nézőt.





Ez lenne az én listám. Voltak még sorozatok, amiket néztem idén, de ezek voltak a legnagyobb hatással rám.
Nektek mik voltak az idei év kedvencei?
December 27, 2017

Januári olvasmányok

by , in


NK BOOKCLUB | Januári olvasmányok

Az NK Bookclub folytatódik januárban is. A decemberi olvasmányok után egészen más műfajú vizekre evezünk.


Az első olvasmányunk egy XIX. századi skót író tollából származó regény, amely a horror, thriller és dráma elemeivel  mesél el egy rémhistóriát. A jó és a rossz harcát jelképező alkotás az emberi természet kettősségét mutatja be a viktoriánus kori Londonban. Fő tematikái közé az erőszak, a vallás és a barátság tartozik.
Ez lenne Robert Louis Stevenson - Dr. Jekyll és Mr. Hyde című műve.



Második olvasmányunk egy amerikai sci-fi írótól származik, aki a műfaj alapjait határozta meg.
Az egyik leghíresebb, kultkönyvvé vált regénye 1968-ban jelent meg. Egy poszt-apokaliptikus világban járunk, ahol androidok és emberek élnek, az állatok pedig státuszszimbólumokká váltak. Tematikáit tekintve hangsúlyos az együttérzés és a megbocsátás, az identitás, az emlékezés és a múlt, az erőszak, illetve az ember és a természet kapcsolata.
Ez a regény nem más, mint Philip K. Dick - Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?





Tartsatok velünk e hónapban, mert két igazán érdekfeszítő regényt fogunk jobban megismerni.
A molyos zónát itt találhatjátok meg.
December 27, 2017

A Pál utcai fiúk

by , in

Az NK Bookclubot azért is hoztuk létre, hogy régi, elfeledett olvasmányokat felelevenítsünk. Ezért lett második decemberi olvasmányunk A Pál utcai fiúk.
Molnár Ferenc kultikus regénye a XIX. század végi Budapestre hoz el minket, ahol Bokával és barátaival harcolhatunk a híres Grundért. Az első oldalaktól kezdve, az olvasó minden figyelmét a regénynek szenteli és a végére kicsit már ő maga is Pál utcai fiúnak érzi magát. Ez a gördülékeny
cselekményvezetés Molnár Ferenc sajátossága, aki a magyar polgári irodalom virágkorában alkotott. Kortársai nagyszerű emberként írnak róla, akire többek között az ötletesség volt jellemző, s a prózai művek mellett főleg színpadi műveket írt. Témaválasztásai során előnyben részesítette a kiszolgáltatottak és a társadalom kegyetlensége miatt bűnbeesettekről szóló történeteket.*





Értékelésünk (Nóri blogján is olvasható):
N: Annak idején nem nagy kedvvel álltam neki, ennek a könyvnek, és emlékeim szerint nem is igazán szerettem. Még elvarázsolt A két Lotti bájos, lányos története, ebben meg fiúk szerepeltek, meg szomorú is volt, szóval minden az ellen szólt, hogy kedvenc legyen. Aztán, ahogy teltek az évek, valahogy mindig előkerült, és bár sokáig nem fordult meg a fejemben, hogy adjak neki még egy esélyt, azt azért beláttam, hogy A Pál utcai fiúk nem véletlenül lett klasszikus, és nem véletlenül szerepel a kötelező olvasmányok listáján. Most újra olvasva pedig az is világos, hogy a magyar ifjúsági irodalom tán legnagyobb műve. A fent leírtak tükrében pedig ez egyáltalán nem elfogultság.

K: A Pál utcai fiúk című könyvet először kiskoromban vettem a kezeimbe. Hasonlóan indult a kapcsolatom vele, mint neked, bár én főleg az írásmódja - egyszerűen nem tetszett, ahogy az író fogalmaz - miatt nem tudtam megkedvelni. Évekig nem is találkoztam vele, aztán az idei évben olyan szinten visszaszivárgott az életembe, hogy eldöntöttem: újra fogom olvasni.
Felnőtt fejjel teljesen más élményt adott, a történet mély hatást gyakorolt rám.
A cselekményt - s ebben azt hiszem meg tudunk egyezni - egy egyszerű mondattal le lehet írni: van két fiúcsapat, akik háborút indítanak egymás ellen, aminek a tétje a csodálatos Grund. Ez az elemzés azonban korántsem mutatja be megfelelően “A Pál utcai fiúk” igazi értékeit.

N: Ahogy mondod, ha csak a felszínt szemléljük, a történet valóban ennyi, és már ez is elég szórakoztató és tanulságos egy 10-12 éves gyerek számára. Felnőttként pedig egy olyan történet
bontakozik ki előttünk, ami tulajdonképpen az életről szól, arról mennyire meg kell küzdenünk mindenért, hogy kitartónak, hűségesnek kell lennünk, és még ha mindez meg is van bennünk, akkor is jöhet valami váratlan, ami mindent felülír. Amikor most újraolvastam, végig az járt a fejemben, hogy olyan ez mint egy szép, tragikus allegória. A szereplők is kicsit archetipizáltak. A csendes, bölcs vezető (Boka), a gyenge kis senki, akiről kiderül, hogy hős (Nemecsek), a fiú, aki több akar lenni, és ezért árulóvá válik (Geréb), ezekkel a figurák épp úgy szimbólumok, ahogy a Gittegylet és a Grund is.


K: Ne felejtsük el a vörösingesek csapatát sem, ugyanis itt is ugyanúgy megtalálhatjuk az archetípusokat. Ott van az erős vezér, akitől mindenki fél, de azért neki helyén van a szíve (Áts) és megjelennek a még nála is kegyetlenebb katonák is (a Pásztorok). A Füvészkert számukra az, ami a Pál utcai fiúk számára a Grund. Azonban terjeszkedni akarnak, a kert birtoklása már nem elég nekik. S ekkor alakul ki háború a két tábor között.
A hadiállapot egy percig sem komolytalan: végig kisfiúk játsszák férfiak játékát. Haditerveket készítenek, követeket küldenek az ellenséges táborba és bátran harcolnak a Grundért.
A legfontosabb cél a hőn szeretett Grund megvédése, amely nem csak egy egyszerű gyülekező hely a fiúknak. Ez a kis darabka föld az otthont szimbolizálja számukra.

N: Anno gyerekként mi is háborúztunk a szomszédos játszótér gyerekeivel, és emlékszem, nagyon komolyan vettük, még rangunk is volt, meg fegyvereink. Szóval igen, ezért is nagyon átélhető ez egy gyereknek, de ahogy mondtad, ez végső soron a hazaszeretetről szól. A Grund a minden; a szabadság, a haza, a béke és a biztonság szigete,  a kalandok színhelye, a hely, ami összetartja ezt a kis csapatot, ez pedig olyan, amit mindenképpen meg kell védeni. Ahogy most a napokban kicsit gondolkodtam ezen  a könyvön, és végignéztem a Fábri Zoltán féle filmet is, döbbentem rá, mennyire reflektál ez a mű  a kor történelmére. Már eleve a Grund tulajdonképpeni szabadságáért folyó harc, és akkor ott van az  a bizonyos Gittegylet is. A pecséten ugyanis nyíltan ott áll az “esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” szöveg, ami valljuk be nem kelthetett jó érzéseket a Kiegyezés utáni Monarchia vezetőiben. Nem véletlen hát, hogy Rácz tanár úr feloszlatja az egyletet, ami valójában egy rendszerre veszélyes forradalmár társaság.  Persze lehet, hogy ezek csak bemagyarázások, de talán túl sok lenne a véletlen, ezért én hiszem azt, hogy Molnár Ferenc sokkal mélyebb üzeneteket és tanulságokat rejtett el ebben az elsőre egyszerű ifjúsági regénynek látszó műben.

K: Látod, pont ezért volt kiváló ötlet újraolvasni ezt a művet. Gyerekként ilyesmik eszembe se jutottak volna! Egyetértek a szavaiddal. Egyszerűen annyira párhuzamba állítható a kor történelmével, hogy ez nem lehet puszta véletlen.
Felnőttként már sokkal jobban élvezem az olyan antagonista szereplőket, akiknek igazából jó szíve van. Ennek köszönhetően egyáltalán nem véletlen, hogy az egyik kedvenc karakterem Áts Feri lett. A vörösingesek vezére nem csak becsületes - hisz tiszteleg Nemecsek bátorsága előtt és megbünteti a Pásztorokat -, hanem lelkiismeretes is. Párhuzamba állítható Boka karakterével: mindkét fiú megfontolt és határozott személyiség, ám ha hibáznak, felvállalják azt. Igazi vezető egyéniségek, akikre felnéznek hős katonáik.
A két vezér mellett a mindig vidám és szórakoztató Csónakos - ahányszor megemlítette, hogy “papuskám” mosolyognom kellett - lett az egyik kedvencem, hisz a fiú üde színfoltja a regénynek. S a legnagyobb hőse a műnek? Nemecsek Ernő, akinek a bátorsága és hűsége könnyeket csalt a szemembe.
Neked kik voltak a kedvenceid?

N: Nálam is hasonló a lista. Áts Feriről bennem is egészen más kép élt, és kellemesen csalódtam a karakterében. Boka és Nemecsek természetesen kedvencek. Csónakos meg azt hiszem, mindkettőnk személyes favoritja. :D Ő az a szereplő, aki ha nem volna, egy jóérzésű ember biztosan végig bőgné a könyvet. Persze még az ő jelenléte sem mindig garancia. Nem egyszer szorult el nekem is a torkom, és jobban belegondolva nem is az (vagy nem csak az) volt a legtragikusabb, ami Nemecsekkel történik. Sok kis apróság volt, amit felnőttként, miután az ember már túl van egy s máson, nehéz könnyek nélkül végigolvasni. Gondolok itt a könyv legvégére, Gerébre, vagy arra a bizonyos jelenetre, amiben csak Boka és Áts Feri szerepel.

K: Az utolsó mondat azt hiszem mindkettőnk számára megrendítő volt, mert Molnár Ferenc egy olyan gondolattal zárja le a regényt, amely előrevetíti azt, hogy a felnőtté válással mennyi csalódás fog minket érni. Mert az élet tényleg ilyen: hol szomorú, hol vidám, s mi csak a szolgái vagyunk ennek a körforgásnak. És legfőképp: mindannyiunk életében ott van az a bizonyos pont, amelynél realizáljuk a sors kegyetlenségét és gyerekekből felnőttekké válunk. Boka János életében ez a pont a Grund és Nemecsek elvesztésével jött el. S a Pál utcaiak szeretett vezére nem is a háborúban, hanem a veszteségek okozta fájdalomban ért igazán férfivá.

N: Na igen. Épp ezért is kortalan, örökérvényű ez a mű. Hihetetlenül sok minden sűrűsödik össze ebben a kis történetben, és azt hiszem teljes szívvel kijelenthetjük, hogy bizony ott a helye a kötelezők listáján, csak aztán ne felejtsük el felnőtt fejjel is újraolvasni, hogy igazán megérthessük a Pál utcaiak és a Vörösingesek üzenetét.


Adaptációk
Leghíresebb adaptálása A Pál utcai fiúknak Fábri Zoltán 1969-es filmje. A film a változtatások ellenére is kiválóan adja vissza a könyv hangulatát, mindenképp ajánlom a megtekintését.
Emellett az elmúlt egy év legfelkapottabb adaptációja a musical, amelyet a Vígszínházban tekinthetünk meg. Megannyi gyermek és felnőtt számára is közelebb hozza a Pál utcai fiúkat.
Végezetül álljon hát itt a kedvenc dalom, melyben Nemecsek bátorságát és hűségét bizonyítva szembeszáll a vörösingesekkel.


* Forrás: Wikipedia
December 18, 2017

Kedvencek 2017 | Filmek

by , in

Kedvencek 2017 | Filmek

Mivel a 2017-es évnek vége, ezért arra gondoltam, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy mely filmek voltak a kedvenceim idén. Vágjunk is bele!


La la land (2016)
Mivel alapból szeretem a musicaleket, ezért biztos voltam benne, hogy a La la land-et is szeretni fogom. A képi világa és a zenéi teljesen levettek a lábamról. A színészi játékkal illetve a végkifejlettel ugyan akadtak problémáim, de még így is teljesen elvarázsolt, mert egy igazán szép történetet mesél el az álmokról és azoknak beteljesítéséről. A film megnézése után még hetekig hallgattam a hivatalos soundtracket.



Lion (2016)
Gyönyörű és érzelmes történet. Eddigi életem során főleg olyan indiai filmekbe nyertem betekintést, amelyek vagy India nyomornegyedeit mutatták be vagy zenés, táncos Bollywood-i módon meséltek el egy történetet. A Lion viszont egészen más. Kiváló módon mutatja be egy fiú életét, akinek Indiában kezdődik el az élete, de Ausztráliában folytatódik. Saroo, örökbefogadó családjánál válik felnőtté. Élete megfelelően alakul, mégis vágyat kezd el érezni az iránt, hogy hazataláljon. Így kezdődik meg a kutatás rég elveszett otthona után.
A fiatal Saroo (Sunny Pawar) alakítása már önmagában nagyon tetszett, viszont a felnőtt Saroo (Dev Patel) volt az aki könnyeket csalt a szemembe. Az utolsó jelenetek igazán szívbemarkolóak. Csodás történet.




Egy kutya négy élete (2017)
Ez volt az a film, amit az idei évben már vagy hatszor újranéztem. Egyszerre szép, megindító és édes film, ami tökéletesen bemutatja, hogy négylábú kedvenceink életében mekkora szerepet is játszunk.
A négy kutya életét végignézve mind levonhatunk egy fontos tanulságot: a legfontosabb dolog az, hogy csak élnünk kell a mostban.






A szépség és a szörnyeteg (2017)
Ez a Disney mese volt kiskoromban az egyik kedvencem. Mikor bejelentették, hogy adaptálni fogják, azonnal tudtam, hogy ezt mindenképp látnom kell.
A ruhák, a díszletek és a dalok megigéztek; teljesen a rajzfilmben láttotakat emelték át a vászonra. Azonban meglepő módon nem Belle lett a kedvencem: Gaston oldalán LeFou-val olyan alakítást nyújtottak, hogy a kedvenc jelenetem az a bizonyos kocsmajelenet lett.





Arthur király - A kard legendája (2017)
Guy Ritchie egy teljesen más szemszögből közelíti meg Arthur Pendragon legendáját, viszont ezt olyan profizmussal teszi, hogy teljesen lenyűgözi a nézőt. A történet egy percre se lassít le és a színészi játék is igazán jó.
Kiemelkedő volt azonban számomra az operatőri munka és a zenei aláfestés, amelyek különleges hangulatot adtak a filmnek.
Az utolsó jelenet pedig beillett volna egy videójáték végső leszámolásának. Mindenképp ajánlom.




Kincsem (2017)
Végre egy belevaló magyar film! Nagy Ervin tökéletes. Pont.
Magyar filmek terén még van mit bepótolnom, de a Kincsem bizony bekerült a tíz kedvenc hazai filmem közé. Elsősorban a témája fogott meg: ugyan hallottam már Kincsemről, de voltak a történetében számomra homályos foltok. A film megfelelően reflektált ezekre, választ kaptam a kérdéseimre.
Kifejezetten tetszettek a jelmezek, a zene és az operatőri munka - főleg a lóverseny jelenetek lettek szépen felvéve. A CGI néhol ugyan számomra nem volt tökéletes, s a szerelmi szálnál is voltak olyan jelenetek, amelyek nem nyerték el a tetszésem, de így is élvezhető egy film volt.





Dunkirk (2017)
Feszültséggel teli, gyönyörű snittekkel, kiváló hangeffektekkel illetve zenével felszerelt film egyenesen Nolantől. A Dunkirk különlegességét számomra az adja, hogy képes úgy történetet
mesélni, hogy nincsenek benne drámai, vérengzős csatajelenetek helyettük az emberi érzelmek és a feszült várakozás kerül előtérbe. Készült róla egy blogbejegyzésem is ahol részletesebben mesélek arról, hogy miért is szerettem annyira a Dunkirköt.





Wonder Woman (2017)
A DC világa sokkal távolabb áll tőlem, mint a Marvelé, ezért kevés háttértudással ültem le, hogy megnézzem a Wonder Womant. Azonban a film a kezdetektől indít, innen vezeti be a nézőt Diana és az amazonok történetébe. A Wonder Womannek nem csak a látványvilága és a forgatókönyve kiváló, hanem a színészei is. Legjobban Gal Gadot tetszett - egyszerre ismerhettük meg Diana-t, mint egy igazi harcos és mint az emberiség sorsáért aggódó főhősnőt. S Gadot minkettőt nagyszerűen játszotta.





A Pál utcai fiúk (1968)
Ez az egyetlen kivétel a felsorolt filmek között, amely nem egy idei alkotás. A Pál utcai fiúk története kiskoromban nem volt  a kedvencem, idén viszont változás történt és megkedveltem. Ez az adaptáció méltó feldolgozása Molnár Ferenc klasszikussá vált regényének. A fiúk színészi játéka és a történetvezetés is szépen követi a regényt. Egyetlen változtatást sajnáltam: hogy kihagyták Geréb bocsánatkérését és visszafogadását.




Star Wars VIII: Az utolsó Jedik (2017)
A Star Wars filmeket ugyan még csak két éve szeretem, mégis lelkesen vártam az új trilógia második részét. Spoilerezni nem fogok, viszont annyit azért írok róla, hogy hibái ellenére is tetszett. Nem lett a kedvenc Star Wars filmem, de az újító szándékát mindenféleképp értékelem. Látványilag igazán lenyűgözött, Kylo Ren karakterét még jobban megszerettem és összességében kíváncsian várom a folytatást.





Nos ez lenne az én listám. Voltak filmem, amelyek hasonlóképp megfogtak ebben az évben, mégis nem kerültek fel erre a listára, ugyanis azokról szerettem volna blogbejegyzést írni csak, amelyek közel kerültek a szívemhez és adtak valamit az életemhez.
A ti listátok hogy szól?
December 12, 2017

Twist Olivér

by , in
Mindannyiunk életében vannak olyan klasszikus regények, amelyek felett valamilyen oknál fogva elsiklottunk vagy éppenséggel annyira korán olvastuk el, hogy nem is tudtuk igazán értékelni. Az NK Bookclub célja az, hogy olyan szépirodalmi műveket olvassunk, ami valamiért kimaradt az életünkből, illetve a kevésbé kedvelt kötelezőknek adjunk még egy esélyt.
Az egyik decemberi olvasmányunk a Twist Olivér volt, amelynek írója Charles Dickens.

Dickens a viktoriánus kor és Anglia egyik legnépszerűbb írója volt. Olyan híres művek szerzője mint például a Copperfield Dávid, a Karácsonyi ének vagy a Szép remények. Regényeire jellemző, hogy sokkal inkább a karaktereken, semmint a cselekményen van a hangsúly. 

Tematikái általában: a nyomor, a bűn és az alvilági London bemutatása egy gyerek szemszögén keresztül. Gyakran kritizálja a társadalmat, kontrasztot állít a városi és a vidéki élet között.
A Twist Olivérben megjelenő tematikák: társadalom és osztály kérdések, bűnözés, sors és szabadakarat, a nők és a gyermekek tehetetlensége, városi élet és a vidéki élet ellentéte, az ártatlanság egy korrupt városban. 


Értékelésünk (Nóri blogján is olvasható):


K: A Twist Olivér történetét felületesen ismertem csak, kiskoromban nem olvastam a regényt illetve egyik adaptációját sem láttam. Volt arról egy elképzelésem, hogy mit fog adni ez a könyv, de ami azt illeti egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam.

N: Olivérrel nekem is hasonlóan indult a kapcsolatom. Mindig ismertem a nevét, de itt gyakorlatilag ki is merült a történet. Néha elkaptam a tévében egy-egy jelenetet az dologházban játszódók közül, azonban egyszer sem néztem végig a filmet. Annyit tudtam, hogy Olivér árva, és az egész cselekményt úgy képzeltem, mint a Copperfield Dávidé, ellenben valami egészen mást kaptam.

K: Nekem nem volt ilyen összehasonlítási alapom, tekintve, hogy Dickenstől csak a Karácsonyi éneket olvastam. Annyit én is tudtam, hogy egy árva kisfiúról szól a történet és hogy egy tolvajbandához keveredik, és azt is hittem, hogy csak ennyi a cselekmény. Dickens viszont mesterien ért ahhoz, hogy addig csavarja a szálakat, amíg mindegyik össze nem ér és teljesen meg nem lepi az olvasót.
Olivér története édesanyja halálával indul és a dologházban töltött keserves évekkel folytatódik. A kisfiú sorsát a boldogtalanság és a kegyetlenség jellemzi; hiába annyira tisztalelkű és ártatlan, a körülötte lévő világ nem kegyelmez neki. Ezek a gonoszságok nehezítik meg Olivér életét, s így kerül az egyik helyről a másikra, míg végül Faginnál és gyermektolvajokból álló bandájánál köt ki.

N: Én azt gondoltam, hogy ebben a könyvben arról lesz szó, hogyan nő fel Olivér, és kerül ki ebből a helyzetből, ehhez képest úgy a történet harmadánál rá kellett döbbenjek, hogy ez a szerencsétlen gyerek tulajdonképpen csak passzív szereplője ennek a történetnek, viszont mégis ő mindennek a mozgatója. Az egyébként tény, hogy Dickens zseniálisan keveri a lapokat, és nagyon szépen adagol mindent, és mindig képes volt meglepni. Sokszor nem az történt, amire számítottam. A végén játszodó események például egészen megdöbbentőek voltak, ami Sikes és a többi rabló szálát illeti. Mintha egy gengszter sztoriba kerültem volna

K: A végén lévő egyes jelenetek miatt valóban kicsit gengszteres lettek a zárófejezetek. Engem az is meglepett, hogy milyen sokszor hagyjuk el Olivér szemszögét, hogy aztán fejezetekkel később visszatérjünk rá.
Az is újdonság volt, hogy Dickens egyszerre mennyire realisztikusan és mesésen is írja a történetet. Gondolok itt arra a realizmusra, ami az árvákról, szegényekről szóló részekről szól vagy Londonról magáról, de közben azért ott az a mesés elem, ami Olivér származását mutatja be. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben micsoda szarkasztikus felhanggal közöl a tényeket.


N: Az elején nekem is furcsa volt, hogy Olivér gyakorlatilag alig bukkan fel egy idő után, ráadásul inkább csak szemlélője és elszenvedője a történetnek, semmint cselekvő hőse.
Dickens stílusát imádom, már a Copperfieldben és a Karácsonyi énekben is magával ragadott, azonban ez a műve messze a legrealistább alkotás a három közül. Kegyetlenül őszinte tükröt állít korának társadalma elé. Élveztem minden sorát, mert mindig volt valami plusz, ami elgondolkodtatott vagy épp keserű mosolyt csalt az arcomra. A sok gonoszságot legtöbbször szinte csak mellékesen vetette oda, ami remekül mutatta be, mennyire közömbös volt a társadalom ezeknek az embereknek a sorsa íránt.
 És ahogy te is mondod, ehhez társul a csodás, mesés elbeszélési stílusa, ahogy lassan, ráérősen vezet minket az úton, elidőzik jelentéktelennek tűnő apróságokon, amiket én imádtam, mert ezektől élt annyira a könyv.

K: A jelentéktelennek tűnő apróságokat említve: nem csak a történetnél időzik el ilyenek semmiségeknél, hanem szereplőknél is. Ezt úgy értem, hogy meglepő volt számomra, mikor kitértünk egy karakterre, ahelyett, hogy Olivérrel foglalkoztunk volna és néhol nem is értettem, hogy most miért ezzel a karakterrel tartunk. De Dickens ravasz, és a végére összefűzi a szálakat, és minden értelmet nyert. A szereplőket említve: a mellékszereplők közül én legjobban Rose kisasszonyt és Harryt szerettem meg és a Vagánynak is voltak olyan részei, amik tetszettek. Neked volt olyan karakter, aki így megfogott Olivér mellett?

N: Olivér természetesen nálam is kedvenc. Ez azt hiszem egyértelmű. Nagyon szerethető, édes, ártatlan kisfiú. :) Szívesen olvastam volna még róla. Harry-Rose páros megmelengette a szívem, üde színfoltjai voltak ennek a kegyetlenül realista világnak. Amúgy Nancy karaktere volt még rám nagy hatással, az ő jellemfeljődése és vivódásai azért megérintették a szívemet.
Egyébként azt hozzá kell fűzzem, hogy még a legkegyetlenebb szereplőkről is szerettem olvasni, mert Dickens annyira élővé varázsolta őket, hogy olyan volt, mintha személyesen találkoztam volna valamennyiükkel.
Azt hiszem összességében elmondhatom, hogy egy fordulatokban gazdag, magával ragadó regényt olvashattam, aminek - hála Dickens stílusának - még a kevésbé izgalmas fejezetek is vittek magukkal. Téged mennyire fogott meg? Olvasol Dickenstől a közeljövőben?

K: Teljesen egyetértek veled, számomra is izgalmas olvasmány volt. Az egyetlen “nehézséget” az olvasás közben az jelentette, hogy az Olivér ellen elkövetett kegyetlenségek olyannyira elszomorítottak, hogy sokszor nem tudtam vele haladni.
Dickenstől még mindenképpen szeretnék olvasni, mert tetszett az írásmódja és ahogy körülnéztem a könyvei között, a témaválasztásai is kiválóak. Bár az is tény, hogy kell egy kis idő ezután a regénye után, és csak a későbbiekben tervezem azt, hogy olvasok tőle megint.


Adaptációk
Olivér története évtizedek óta több adaptációt is megélt: nagyjátékfilmek, három TV film, kettő minisorozat és egy színpadi musical mesélte el Olivér hányattatott sorsát.
A leghíresebbek ezek közül az Oliver! című musical, melyben dalokkal elmesélve ismerhetjük meg szegény kisfiú életét, illetve a 2004-es Polanski film, amiben a nagyszerű Ben Kingsley fogadja kegyeibe a fiút Faginként. A BBC minisorozatában (2007) pedig a zseniális Tom Hardy kelti életre Bill Sikes karakterét (mindenképp ajánlom ezt az adaptációt is).
December 01, 2017

Decemberi olvasmányok

by , in

NK BOOKCLUB | Decemberi olvasmányok

Egy korábbi blogbejegyzésben már írtam arról, hogy Tomcsik Nórával klasszikus irodalommal foglalkozó könyvklubot indítunk.
Havonta két regényt fogunk elolvasni, de arra gondoltunk, hogy Nektek adunk egy kis könnyítést: választhattok a két regény közül, hogy melyiket szeretnétek elolvasni (persze azt is lehet, hogy mind a kettőt). Mi mindig mind a kettőről fogunk értékelést hozni, az egyikről mindig hónap közepén, a másikról mindig a hónap végén.


A decemberi olvasmányok a következők: 
Az egyik a viktoriánus kor legnagyobb írójának második regénye. Története egy árva fiúról szól, akinek hányatatott sorsát az író fekete humorral átszőtt, szarkasztikus hangvételű, realista ábrázolásmódján keresztül ismerhetjük meg. Ez a társadalmi regény a korban súlyos aggodalmakat váltott ki London árva gyermekeinek sanyarú sorsáról. Ez lenne Charles Dickens – Twist Olivére. 

A második regény Budapesten játszódik. Ez az ifjúsági regény egy „háborút” mutat be; a területért folyó harcokat olyan komolyan veszik a fiúk, mintha valóban hadiállapot lenne. Az üzenete a regénynek időtlen, hisz nincs nagyobb erény, mint bátornak lenni, kiállni az igazadért és hűséggel harcolni a barátaid oldalán. Ez a regény nem más, mint Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk című alkotása.

Reméljük tetszenek majd ezek a klasszikus regények. Tartsatok velünk és járjuk be együtt a viktoriánus London utcáit vagy harcoljunk együtt a grundért Budapesten. 
A molyos zónát itt találhatjátok meg.