A Pál utcai fiúk

December 27, 2017



Az NK Bookclubot azért is hoztuk létre, hogy régi, elfeledett olvasmányokat felelevenítsünk. Ezért lett második decemberi olvasmányunk A Pál utcai fiúk. Molnár Ferenc kultikus regénye a XIX. század végi Budapestre hoz el minket, ahol Bokával és barátaival harcolhatunk a híres Grundért. Az első oldalaktól kezdve, az olvasó minden figyelmét a regénynek szenteli és a végére kicsit már ő maga is Pál utcai fiúnak érzi magát.




Az íróról

A magyar polgári irodalom virágkorában alkotó Molnár Ferencre kortársai nagyszerű emberként hivatkoznak, akire többek között az ötletesség volt jellemző. Prózai művei mellett főleg színpadi műveket írt. Témaválasztásai során előnyben részesítette a kiszolgáltatottak és a társadalom kegyetlensége miatt bűnbeesettekről szóló történeteket.
Híres művei: Játék a kastélyban, A testőr, Az ördög.






N: Annak idején nem nagy kedvvel álltam neki, ennek a könyvnek, és emlékeim szerint nem is igazán szerettem. Még elvarázsolt A két Lotti bájos, lányos története, ebben meg fiúk szerepeltek, meg szomorú is volt, szóval minden az ellen szólt, hogy kedvenc legyen. Aztán, ahogy teltek az évek, valahogy mindig előkerült, és bár sokáig nem fordult meg a fejemben, hogy adjak neki még egy esélyt, azt azért beláttam, hogy A Pál utcai fiúk nem véletlenül lett klasszikus, és nem véletlenül szerepel a kötelező olvasmányok listáján. Most újra olvasva pedig az is világos, hogy a magyar ifjúsági irodalom tán legnagyobb műve. A fent leírtak tükrében pedig ez egyáltalán nem elfogultság.


K: A Pál utcai fiúk című könyvet először kiskoromban vettem a kezeimbe. Hasonlóan indult a kapcsolatom vele, mint neked, bár én főleg az írásmódja - egyszerűen nem tetszett, ahogy az író fogalmaz - miatt nem tudtam megkedvelni. Évekig nem is találkoztam vele, aztán az idei évben olyan szinten visszaszivárgott az életembe, hogy eldöntöttem: újra fogom olvasni. 
Felnőtt fejjel teljesen más élményt adott, a történet mély hatást gyakorolt rám.A cselekményt - s ebben azt hiszem meg tudunk egyezni - egy egyszerű mondattal le lehet írni: van két fiúcsapat, akik háborút indítanak egymás ellen, aminek a tétje a csodálatos Grund. Ez az elemzés azonban korántsem mutatja be megfelelően “A Pál utcai fiúk” igazi értékeit.


N: Ahogy mondod, ha csak a felszínt szemléljük, a történet valóban ennyi, és már ez is elég szórakoztató és tanulságos egy 10-12 éves gyerek számára. Felnőttként pedig egy olyan történet
bontakozik ki előttünk, ami tulajdonképpen az életről szól, arról mennyire meg kell küzdenünk mindenért, hogy kitartónak, hűségesnek kell lennünk, és még ha mindez meg is van bennünk, akkor is jöhet valami váratlan, ami mindent felülír. Amikor most újraolvastam, végig az járt a fejemben, hogy olyan ez, mint egy szép, tragikus allegória. A szereplők is kicsit archetipizáltak. A csendes, bölcs vezető (Boka), a gyenge kis senki, akiről kiderül, hogy hős (Nemecsek), a fiú, aki több akar lenni, és ezért árulóvá válik (Geréb), ezekkel a figurák épp úgy szimbólumok, ahogy a Gittegylet és a Grund is.



K: Ne felejtsük el a vörösingesek csapatát sem, ugyanis itt is ugyanúgy megtalálhatjuk az archetípusokat. Ott van az erős vezér, akitől mindenki fél, de azért neki helyén van a szíve (Áts) és megjelennek a még nála is kegyetlenebb katonák is (a Pásztorok). A Füvészkert számukra az, ami a Pál utcai fiúk számára a Grund. Azonban terjeszkedni akarnak, a kert birtoklása már nem elég nekik. S ekkor alakul ki háború a két tábor között.
A hadiállapot egy percig sem komolytalan: végig kisfiúk játsszák férfiak játékát. Haditerveket készítenek, követeket küldenek az ellenséges táborba és bátran harcolnak a Grundért.
A legfontosabb cél a hőn szeretett Grund megvédése, amely nem csak egy egyszerű gyülekező hely a fiúknak. Ez a kis darabka föld az otthont szimbolizálja számukra.


A Pál utcai fiúk (1968)


N: Anno gyerekként mi is háborúztunk a szomszédos játszótér gyerekeivel, és emlékszem, nagyon komolyan vettük, még rangunk is volt, meg fegyvereink. Szóval igen, ezért is nagyon átélhető ez egy gyereknek, de ahogy mondtad, ez végső soron a hazaszeretetről szól. A Grund a minden; a szabadság, a haza, a béke és a biztonság szigete, a kalandok színhelye, a hely, ami összetartja ezt a kis csapatot, ez pedig olyan, amit mindenképpen meg kell védeni. Ahogy most a napokban kicsit gondolkodtam ezen a könyvön, és végig néztem a Fábri Zoltán féle filmet is, döbbentem rá, mennyire reflektál ez a mű a kor történelmére. Már eleve a Grund tulajdonképpeni szabadságáért folyó harc, és akkor ott van az  a bizonyos Gittegylet is. A pecséten ugyanis nyíltan ott áll az “esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” szöveg, ami valljuk be nem kelthetett jó érzéseket a Kiegyezés utáni Monarchia vezetőiben. Nem véletlen hát, hogy Rácz tanár úr feloszlatja az egyletet, ami valójában egy rendszerre veszélyes forradalmár társaság.  Persze lehet, hogy ezek csak bemagyarázások, de talán túl sok lenne a véletlen, ezért én hiszem azt, hogy Molnár Ferenc sokkal mélyebb üzeneteket és tanulságokat rejtett el ebben az elsőre egyszerű ifjúsági regénynek látszó műben.


K: Látod, pont ezért volt kiváló ötlet újra olvasni ezt a művet. Gyerekként ilyesmik eszembe se jutottak volna! Egyetértek a szavaiddal. Egyszerűen annyira párhuzamba állítható a kor történelmével, hogy ez nem lehet puszta véletlen.
Felnőttként már sokkal jobban élvezem az olyan antagonista szereplőket, akiknek igazából jó szíve van. Ennek köszönhetően egyáltalán nem véletlen, hogy az egyik kedvenc karakterem Áts Feri lett. A vörösingesek vezére nem csak becsületes - hisz tiszteleg Nemecsek bátorsága előtt és megbünteti a Pásztorokat -, hanem lelkiismeretes is. Párhuzamba állítható Boka karakterével: mindkét fiú megfontolt és határozott személyiség, ám ha hibáznak, felvállalják azt. Igazi vezető egyéniségek, akikre felnéznek hős katonáik.A két vezér mellett a mindig vidám és szórakoztató Csónakos - ahányszor megemlítette, hogy “papuskám” mosolyognom kellett - lett az egyik kedvencem, hisz a fiú üde színfoltja a regénynek. S a legnagyobb hőse a műnek? Nemecsek Ernő, akinek a bátorsága és hűsége könnyeket csalt a szemembe.
Neked kik voltak a kedvenceid?


N: Nálam is hasonló a lista. Áts Feriről bennem is egészen más kép élt, és kellemesen csalódtam a karakterében. Boka és Nemecsek természetesen kedvencek. Csónakos meg azt hiszem, mindkettőnk személyes favoritja. :D Ő az a szereplő, aki ha nem volna, egy jóérzésű ember biztosan végig bőgné a könyvet. Persze még az ő jelenléte sem mindig garancia. Nem egyszer szorult el nekem is a torkom, és jobban belegondolva nem is az (vagy nem csak az) volt a legtragikusabb, ami Nemecsekkel történik. Sok kis apróság volt, amit felnőttként, miután az ember már túl van egy s máson, nehéz könnyek nélkül végigolvasni. Gondolok itt a könyv legvégére, Gerébre, vagy arra a bizonyos jelenetre, amiben csak Boka és Áts Feri szerepel.


A Pál utcai fiúk (musical)


K: Az utolsó mondat azt hiszem mindkettőnk számára megrendítő volt, mert Molnár Ferenc egy olyan gondolattal zárja le a regényt, amely előrevetíti azt, hogy a felnőtté válással mennyi csalódás fog minket érni. Mert az élet tényleg ilyen: hol szomorú, hol vidám, s mi csak a szolgái vagyunk ennek a körforgásnak. És legfőképp: mindannyiunk életében ott van az a bizonyos pont, amelynél realizáljuk a sors kegyetlenségét és gyerekekből felnőttekké válunk. Boka János életében ez a pont a Grund és Nemecsek elvesztésével jött el. S a Pál utcaiak szeretett vezére nem is a háborúban, hanem a veszteségek okozta fájdalomban ért igazán férfivá.


N: Na igen. Épp ezért is kortalan, örökérvényű ez a mű. Hihetetlenül sok minden sűrűsödik össze ebben a kis történetben, és azt hiszem teljes szívvel kijelenthetjük, hogy bizony ott a helye a kötelezők listáján, csak aztán ne felejtsük el felnőttfejjel is újra olvasni, hogy igazán megérthessük a Pál utcaiak és a Vörösingesek üzenetét.







A leghíresebb adaptációja Fábri Zoltán 1968-as filmje. A film a változtatások ellenére is kiválóan adja vissza a könyv hangulatát, mindenképp ajánlom a megtekintését.
Emellett az elmúlt egy év legfelkapottabb adaptációja a musical, amelyet a Vígszínházban (vidéken a Vörösmarty Színházban, Székesfehérváron) tekinthetünk meg. Megannyi gyermek és felnőtt számára is közelebb hozza a Pál utcai fiúkat.
Végezetül álljon hát itt a kedvenc dalom, melyben Nemecsek (Vecsei H. Miklós) bátorságát és hűségét bizonyítva szembeszáll a vörösingesekkel.


You Might Also Like

0 megjegyzés