Dr. Jekyll és Mr. Hyde

January 15, 2018


Az NK Bookclub januári első olvasmányának Robert Louis Stevenson - Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ját választottuk. 
Stevenson hátborzongató regényében a XIX. századi London elevenedik meg előttünk, ahol rejtélyes gyilkosságok történnek. Utterson kezd el nyomozni a halálesetek után, mely során a nyomok barátjához, s annak ijesztő ismerőséhez vezetnek. A bűnesetek megoldásával együtt nem csak a gyilkos kilétét fedi fel az ügyvéd, hanem a borzasztó igazsággal is szembesül Dr. Jekyll és Mr. Hyde titkáról illetően. 



Az íróról

A skót író és esszéista gyakran utazott, s az utazásai során szerzett tapasztalatok számottevű módon járultak hozzá munkásságához. Írásmódját a formai igényesség és a fordulatos meseszövés jellemezte.
Híres művei: A kincses sziget, Az öngyilkosok tanyája, A maharadzsa gyémántja.




K: A horrorisztikus történetekkel kissé hadilábon állok: olvastam és kedvelek közülük is egy-kettőt, viszont egy ideje kimaradtak az életemből. Stevenson kultikus regényének olvasását azonban nagyon vártam, mert jókat hallottam róla.

N:
A horrorisztikus történetek nálam az egyik olyan műfaj, amit nem igen vagyok hajlandó olvasni. Ez a könyv valahogy mégis vonzott már évek óta. Vártam, hogy belekezdhessek, de féltem is tőle. A végén azonban nem csalódtam, egy egyszerű felépítésű, klasszikus, de kifejezetten mély irodalmi alkotást olvashattam.

K: Kifejezetten szeretem az ilyen alkotásokat amúgy, ami egyszerűen építkezik, mégis kiválóan teremt hangulatot és gondolkodóba ejti az embert. 
A Dr. Jekyll és Mr. Hyde cselekményét röviden úgy jellemezhetnénk, hogy egy Uttersonnak nevezett ügyvéd nyomozni kezd a misztikus Mr. Hyde kilétét illetően, miközben vérfagyasztó gyilkosságok történnek London utcáin. A bűneseteknél az író nem bocsátkozik hosszas leírásokba, mégis képes elérni, hogy megborzongjon tőle az ember.

N: Már az első oldalakon beszippant ez a nyomasztó, borzongató hangulat. Habár 19. századi műről lévén szó, a történet már nem tartogat újdonságot. Természetesen ismertem Mr. Hyde kilétét, mégis feszülten olvastam a sorokat. Ez egyébként tipikusan az a könyv, ami nem attól válik zseniálissá, hogy részletekbe menően, gyönyörűen taglal mindent, sőt a karakterei is kissé semlegesek voltak számomra. Azonban briliánsan teremt hangulatot, miközben leás az emberi lélek legmélyére.

Dr. Jekyll and Mr. Hyde (1931)


K: Egyetértek. Gyönyörűen mutatja be az emberi természet kettősségét.
Dr. Jekyll a jó megtestesítője, ő a racionális, nyugodt, tudatos én, míg Mr. Hyde a rossz, a vadság szimbóluma, akit ösztönei hajtanak. A doktor akkor pecsételi meg önnön sorsát, mikor megbolygatva a természet egyensúlyát, ketté választja személyiségét. Az eddig tudatosan kontrollált rossz így felszínre kerül, s egyre nagyobb és nagyobb hatalomhoz jutva lassan teljesen átveszi az uralmat.
A kontraszt a két személyiség között nem csak a belső tulajdonságokban teljesedik ki, hanem a külsőségekben is. Stevenson Dr. Jekyllt egy jó kiállású férfinak festi le, míg Mr. Hyde alakja visszataszító, s bárki ránéz, a hideg futkos a hátán. Ez a fizikai átváltozás számomra érdekes volt, de még hangsúlyosabbá tette az ellentétet a két fél között.

N: Valahogy én is hasonlóan magyaráznám kettejüket. Stevenson remekül festette le, milyen, ha az ember, szabadjára engedi a sötétebb vágyait. Eleinte még könnyű irányítani, de aztán túlnő az emberen. Amikor olvastam, az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint bűnt elkövetni. Először csak apróságokat tesz az ember, aztán, ha nem fékezi magát időben, rablóvá, gyilkossá válik, és akkor gyakorlatilag vége az életének.
Tetszett, ennek a megjelenítése, ahogy te is írtad, a külső leírásában is. Amikor Mr. Hyde kezdett felülkerekedni, külsőleg is erősödött, persze torz maradt.
És ha már a címszereplőknél tartunk, beszéljünk általában a karakterekről. Alapvetően én ebben a műben nem találtam kifejezetten szerethető figurát. A szereplők inkább eszköznek tűntek a történet elmeséléséhez, amit helyénvalónak is tartok. Mr. Hyde kellőképpen borzolta az idegeimet, Dr. Jekyll iránt pedig mélységes szánalmat éreztem, és azt hiszem ennél több e tekintetben nem is volt szükséges egy remek olvasmány élményhez.


K: Dr. Jekyll karakterével szemben számomra is a szánalom érzése jelent meg. Kissé érdekesnek hatott, hogy Stevenson nem próbálta meg szerethetővé írni a karakterét, hisz ahogy már fentebb is utaltam rá, önmagának köszönheti az egészet. A regény végén található levélnél azért megsajnáltam, de mégse volt akkora megrázkódtatás érzelmileg a karakterével történt tragédia.
A karakterek mellett még szeretnék kicsit a helyszínekről is beszélni, ugyanis Stevenson részletgazdagon mutatja be a környezetet, amelynek hála teljesen bele tudjuk magunkat élni a regénybe. London különböző részeit ismerhetjük meg, amelyek mind reflektálnak a komor, misztikus jelenetekre, illetve a karakterekre is - gondolok itt például arra, hogy Mr. Hyde lakhelye sötétnek és zordnak van ábrázolva.

Dr. Jekyll and Mr. Hyde (1931)


N: Mielőtt neki kezdtem, én is azt hittem, hogy Jekyll egy kifejezetten szerethető karakter lesz. Minden esetre a vallomása végén kicsit elszorult a torkom. A helyszínek remekül adnak hozzá a hangulathoz, és olvasás közben meg kellett állapítsam, hogy London kiváló színtér mindenféle történet számára.
Nagyon örülök, hogy rászántam magam ennek  a könyvnek az elolvasására. Egy nagyon szépen építkező történethez volt szerencsém, ami úgy beszélt az emberi gonoszságról, belső harcokról, gyarlóságról, hogy nem igazán volt szüksége nagy szavakra, barokkos mondatokra. Mindenképp megéri kézbe venni, az ember többet kap tőle, mint amire először számít.

K: Én is örülök, hogy ezt választottuk a könyvklubba és remélem mások is kedvet kapnak az elolvasásához, mert határozottan kiváló olvasmány.







A Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot először 1920-ban adaptálták filmvászonra, azonban a sikert az 1931-es Rouben Mamoulian rendezésű verzió hozta el, melyben Fredric March megkapta Dr. Henry Jekyll alakításáért a legjobb férfi főszereplőért járó Oscar díjat. Jelölték még legjobb forgatókönyv és legjobb operatőr kategóriában is ezt az alkotást.
Musicalként is feldolgozták Stevenson regényét, ami 1997-ben debütált a Broadwayen és még Tony-díjra is jelölték. 
Az egész musicalt itt tudjátok meghallgatni.



You Might Also Like

0 megjegyzés