Viszlát, Christopher Robin

January 14, 2018



A Micimackó az a mese volt számomra, amely valamilyen megmagyarázhatatlan okból sosem tetszett. Egyszerűen nem bírtam megszeretni, s felnőttként se vonzott. Ez a film, noha a hozzáállásomon nem változtatott, mégis sikerült elérnie, hogy elhatározzam: elolvasom az eredeti mesét. Hogy kedvelni fogom-e ezekután Micimackót? Ez még a jövő zenéje, mindenesetre a Viszlát, Christopher Robin-t a szívembe zártam.

Az I. világháború után A. A. Milne poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenved. A háború olyan intenzitással hatott rá, hogy nem tudja elengedni a múltat. Ez mindennapjaira és kreativitására is rossz hatást gyakorol. Egy élesebb, hétköznapi hang is képes őt kizökkenteni a jelenből és a múltba repíteni, gondolatai folyamatosan a háború körül forognak, s íróként is a háborúról való gondolatait veti papírra.
A könyvvel azonban nem igazán halad, és csak akkor szabadul fel a háború terhe alól, mikor kettesben marad fiával. A hosszú séták a közeli erdőben, a játékok, amiket játszanak és az együtt töltött órák mind-mind ahhoz vezetnek, hogy Milne mesekönyvet kezd el írni kisfia kérésére, róla és kedves mackójáról.



Christopher Robin csak játéknak fogja fel az egészet, azonban a Micimackó olyan világsikerré válik, hogy megpecsételi a kisfiú sorsát: Róbert Gidaként kezdik el szólítani és csúfolni is őt. Amíg a Micimackó az I. világháború után, a kiábrándult emberek napjaiba boldogságot hoz el, s gyerekek milliónak teremt csodálatos gyerekkort, addig Christopher számára jelentősen megnehezíti a felnőtté válást. A népszerűség nem az egyetlen oka annak, hogy a fiú boldogtalan: szülei ugyanis alig foglalkoznak vele - kivéve azon részeket, ahol Milnevel járják az erdőt -, s hamarosan az egyetlen biztos pont (a dadája) is magára hagyja őt.
A dac, az elkeseredettség és a rossz szülői viszony (a törött kötelék közte és édesapja között hangsúlyosan jelenik meg) hatására Christopher jelentkezik a brit hadseregbe, hogy a világháború alatt szolgálhassa hazáját. Hogy visszatér-e vagy sem - bár aki ismeri a történetet, az pontosan tudja -,  azt nem szeretném elspoilerezni.

A Viszlát, Christopher Robin nem csak történetileg állja meg a helyét: a kiváló színészi gárda (Domhnall Gleeson, Margot Robbie és Will Tilston, akinek ez volt az első szerepe és nagyon jól játszott), a látványvilága (kifejezetten tetszettek az erdős jelenetek) és a zene (Carter Burwell egy zseni) mind hozzásegítenek ahhoz, hogy mi is ott érezzük magunkat abban a bizonyos hartfield-i erdőben.

Megtekintését mindenképpen ajánlom. Egy igazi szívfacsaró történet, mely alatt többször is törölgetnem kellett könnyeim a meghatottság miatt. Ezután a film után, azt hiszem mindannyian máshogy fogunk tekinteni Micimackó történetére.

A bejegyzés megírása alatt a hivatalos soundtracket hallgattam. Belinkelem a nyitó zenét (Spotify), hogy ha esetleg valaki szintén szeretné meghallgatni az albumot. Én kifejezetten gyönyörűnek találom.

You Might Also Like

0 megjegyzés