Jane Eyre

February 28, 2018




Az NK Bookclub februári második olvasmánya Charlotte Brontë - Jane Eyre című regénye volt.
Először 1847-ben publikálták A lowoodi árva címen, valamint Currer Bell álnéven. A történet Jane Eyre, egy fiatalon árván maradt lány életét követi végig, aki keserves gyemekkora után intézetbe kerül, s tizennyolc éves korában nevelőnőnek áll. Thornfield rejtélyekkel teli kastélyában nem csak egy új élet reménye, hanem az igaz szerelem is várja. Az út a teljes boldogsághoz azonban nem is olyan egyszerű.





Az írónőről

Charlotte Brontë, a XIX. századi angol irodalom egyik kiemelkedő alakja volt, a Brontë nővérek egyike. Charlotte tanárként, később pedig nevelőnőként is dolgozott. A Jane Eyre részben önéletrajzi ihletésű regénye, melyben egy olyan anti-viktoriánus női alakot hozott létre, aki merően szemben áll a kor patriarchális légkörével. Ez a mű egyben az első modern női fejlődésregény is. 
Híres művei: Shirley, Villette, Emma Brown.









N: A Brontë nővérek könyvei már jó ideje várólistán voltak, de valahogy egészen idáig várattak magukra. Charlotte Brontë Jane Eyre című műve mégsem nem volt teljesen ismeretlen, mivel egy filmadaptációt már láttam belőle, így maga a történet nem okozott meglepetést. Az olvasás élménye azonban ettől kicsit sem lett kevesebb, ugyanis az első sorok után megállapítottam, hogy Charlotte Brontë gyönyörűen írt.


K: Charlotte Brontë műveihez eddig nekem egyáltalán nem volt szerencsém, de engem is elvarázsolt az írásmódja. Jane Eyre története megannyi meglepetést hozott, mivel csak annyit tudtam róla, hogy egy árva lányról szól, aki nevelőnőnek áll és szerelmes lesz a ház urába. Ez a regény azonban ennél sokkal többet adott.
Jane történetét keserves gyerekkorától kezdve kísérhetjük végig - szegény lány ugyanis nem egy szeretetteljes környezetben nő fel -, így mikor a lowoodi intézetbe kerül, szinte megváltás, hogy távol lehet a családtól, amely megveti őt. Az intézeti élete se egy leányálom, de Jane egy éles eszű, jólelkű nővé válik, s izgatottan vág bele egy új kalandba, amit Thornfield jelent számára.

N: És ugye hamar világossá válik, hogy a történet igazán Thornfieldben kezdődik, amikor Jane megismerkedik Mr. Rochesterrel, a birtok kissé morc, szeszélyes urával.
A cselekményt szerintem felesleges részletezni, hiszen, aki olvasta, ismeri, aki nem, annak pedig hagyjuk meg az élményt. :) Ellenben a szereplőkről - első sorban Jane-ről és Rochesterről muszáj szót ejteni, ugyanis egy rendkívül szellemes, szórakoztató, és érzelmes párt kaptunk, akiknek én személy szerint minden pillanatát élveztem, kezdve Rochester eszmefuttatásaitól, Jane csípős megjegyzésein át egészen a későbbi érzelmes pillanatokig. Szerettem, hogy Jane a sanyarú gyermekkor, a szigorú neveltetés ellenére megmaradt egy erényes mégis olyan női karakternek, aki nem engedi magát elnyomni a férfiak uralta világban, és ha kell, bizony bárkivel vitába száll. Az elsőre kiismerhetetlennek tűnő, morcos Rochesterről pedig hamar kiderül, hogy nagyon is érző szív dobog zord külseje mögött. Ahogy olvastam, akaratlanul is eszembe jutott Elizabeth Bennett és Mr. Darcy párosa.




Jane Eyre (2011)



K: Igen, valahogy a könyv olvasása előtt nekem is volt egy olyan kósza gondolatom, hogy mennyire fog hasonlítani Austen híres szerelmes párjára Jane és Rochester. :) Szerettem a szócsatáikat és ahogy kibontakozott szerelmük, még ha az olvasó számára már egészen korán egyértelművé is vált, hogy odáig vannak egymásért. Brontë főszereplőiben az is különleges, hogy végre nem tökéletes karakterekről olvashatunk; többször is megemlíti, hogy Jane és Rochester külseje csúnya/átlagos. Ez azonban egyáltalán nem számít, hisz ők szeretik egymást és egymást szépnek látják.
A szeretet témaköre mellett nagyon tetszett, hogy hangsúlyt kapott az otthon fogalma is. Jane az élete során nem tudta megtapasztalni, hogy milyen egy igazi otthon, a későbbiekben azonban sikerül hazatalálnia. S nem csak hazatalál: családra is lel, melyet előrébb helyez, mint bármiféle vagyoni kérdést.

N: Olvasás közben - azonkívül, hogy csodálatosan van megírva -  az ragadott meg, amit te is említettél, hogy ez a regény több, mint egy romantikus történet, hiszen nagyon mély dolgokról szól a szerelem mellett. Ott van az általad említett család és otthon témája, de ugyanakkor viktoriánus korkép is. Brontë azonban egyértelműen lázad a kor társadalma ellen, kezdve a már általad említett Átlagos, csúnyácska szereplőkkel. A szép férfiak és nők ebben a történetben elszalasztják a boldog szerelmet, vagy épp olyan hivatást választanak, ami szöges ellentétben áll tökéletes vonásaikkal (gondolok itt St. John karakterére). Ebben a könyvben tehát nem teljesülnek a viktoriánus ideálok, ráadásul maguk a helyszínek is különösen zordak. Mintha szimbolizálnák az egyébként kívülről csillogó világ belső sivárságát. Amikor olvastam végig őszies hangulatom volt, ahogy elképzeltem a tájakat.
Azonban akármennyi lázadás is van ebben a könyvben megtalálhatóak benne azok az elemek, amik hamisítatlanul viktoriánussá teszik a történetet. Ilyen például Thornfield titka, melyből ez rejtélyes kísértet história kezd kibontakozni, de a misztikum még számos helyen körül lengi a történetet.


K: Brontë ezzel a misztikus felhanggal eléri azt, hogy az olvasó szinte a zord, angol tájakon érezze magát. A kíváncsiságot szépen fokozza lassan adagolt információkkal, Thornfield rejtélye például elég nehezen derül ki. A misztikummal való játéka azt éri el, hogy végig azon gondolkodunk: valóban természetfeletti erők kísértenek Thornfield falai közt? Hisz megmagyarázhatatlan történésekre már az elején is akad példa. Vajon a kastély is kísértet lakta hely? Az igazságot Jane egy döntő pillanatban tudja meg és teljesen felbolydítja életét.

N: Ez a sejtelmes kis misztikum nagyon jól áll ennek a könyvnek. Főképp, mert ha jobban belegondolunk azért ez a történet mégis csak egy nagyon szép viktoriánus mese. Olyan álomkép, ami valószínűleg nemigen vagy csak nehezen fordulhatott elő a valóságban. A szereplők is erősítik ezt a mese szerűséget. A karakterek többsége is amolyan archetípus. Ott a gonosz mostoha, a kegyetlen mostoha testvérek; a goromba igazgató, a tisztaszívű barátnő, aki még ártatlanul is bűnhődik, a szép de gőgös fiatal nő és még sorolhatnám. A mellékszereplők főként azt a célt szolgálják, hogy a főhősöket előrébb lendítsék, vagy épp hátráltassák, de nem igazán rendelkeznek saját, összetett jellemekkel. Megjegyzem ez egyáltalán nem baj, mert a mellékszereplőknek többnyire nem az a dolga, hogy érdekesebbek és színesebbek legyenek, mint a főszereplők, csupán élettel telibbé teszik a regény világát. Itt pedig a misztikum mellett elősegítik a cselekmény kissé meseszerű jellegét.
A szereplők közül - leszámítva Jane és Rochester karakterét - talán St. Johnra mondanám, hogy erőteljesen emberi, sztereotípiáktól mentes karakter volt. Vívódása, elhivatottsága nagyon emberivé tette. Alapjában véve nagyon szerettem, de néha kedvem lett volna lekeverni neki egy pofont. Megszólalásai és egész lénye pedig hatással volt rám, ami azért ritka nálam mellékszereplőket illetően.
Egyszóval Brontë csodás világot teremtet, ami remekül egyensúlyozik a rideg realizmus és a mese határán.

K: A világirodalomban ez a kettősség mindig is jól működött: egyszerre varázsol el mesés elemekkel, de nem felejt el emlékeztetni minket hideg realizmusával a világ valódi természetére sem.
Jane Eyre történetét mindenkinek érdemes elolvasni, mert Brontë a viktoriánus kori nő problémáit ismerteti, egy olyan fejlődésregényben, melynek főhőse ellentétes tulajdonságokat képvisel a megszokott női archetípusokkal szemben.
Nem hiába vált klasszikussá ez a regény, a Brontë nővérektől pedig mindenképp tervezek még olvasni.



A Jane Eyre első feldolgozása 1910-ben készült, azonban az első híresebb adaptációja az Orson Welles főszereplésével készült 1943-as film. A BBC egy négy részes minisorozatot is készített a regényből 2006-ban, a legújabb film pedig a 2011-es Michael Fassbenderes alkotás.
2000-ben operát és musicalt, 2016-ban (Charlotte Brontë 200. születésnapjára) pedig balett verziót is készítettek belőle.




You Might Also Like

0 megjegyzés