Mrs. Dalloway


NK BOOKCLUB | Mrs. Dalloway


Az NK Bookclub márciusi második olvasmánya Virginia Woolf - Mrs. Dalloway című regénye volt.
Az 1925-ben megjelent regény az írónő egyik legismertebb alkotása, mely egy középkorú asszony napját mutatja be. A könyv felkerült a The Times magazin minden idők 100 legjobb regénye listájára.
Virginia Woolf a XX. századi modern angol irodalom egyik leghíresebb írója, kritikusa és feministája volt. Az ő nevéhez köthető a Bloomsbury-kör is, amely nagy hatással volt az akkori irodalmi életre; tagjai az írónő és a köré csoportosuló értelmiségek voltak. 1917-ben férjével könyvkiadót alapítottak Hogarth Press néven, amely a mai napig működik (és még egy magyar vonatkozást is felfedezhetünk: ők adták ki először angolul Madách Imre - Az ember tragédiáját).


Értékelés (Nóri blogján is olvasható): 


K: Virginia Woolf neve nem volt idegen számomra, az évek során többször is láttam a könyveit, azonban még sose volt ahhoz szerencsém, hogy olvassak is tőle. Mikor felvetődött, hogy a Mrs. Dallowayt olvasnánk el könyvklubra, akkor igazán megörültem. Noha a könyvről magáról ugyan nem tudtam semmit, de a fülszöveget olvasva az is nagyon felkeltette érdeklődésem, aztán az első sorok után nem volt megállás, Virginia Woolf teljesen magával ragadott a stílusával.

N: Idáig én is csupán hallottam róla, de örültem, amikor felmerült a neve, mert annyit mindenképpen tudtam, hogy az irodalom meghatározó alakja, akitől illő volna legalább néhány művet ismerni. Lelkesen ugrottam neki a könyvnek, engem azonban annyira nem vittek magukkal az események. A történet középpontjában Mrs. Dalloway áll aki egy 1923-as nyári napon épp estélyt szervez, és a regény ezt a napot követi végig, miközben javarészt azoknak az embereknek a gondolatait ismerhetjük meg, akik a főhősnőhöz vagy egyáltalán a estélyhez kötődnek valami módon. A világháború utáni Londonban járunk, ami azért fontos, mert ennek a közelmúlt béli eseménynek az árnyéka még erősen rávetül a könyv szereplőire.

K: A háború mindenkit megviselt, erre pedig az írónő fél mondatos utalásokkal emlékeztet minket. A legjobban azonban kétségtelenül Septimus szenvedett, akinek története a legérdekesebb és szomorúbb volt számomra.
A karakterek többségénél viszont azt éreztem, hogy nem rendelkeztek túlzottan egyedi jellemvonásokkal. Kicsit azt is hiányoltam, hogy mélyebben megismerjük és/vagy megkedveljük a karaktereket, erre azonban nem került sor. Pl. Clarissa - hiába főszereplő - nem igazán érdekelt (sőt a társaságából talán Sally és Peter voltak csak izgalmasak számomra).

N:  Bár a könyv műfaját tekintve gondolatregény, én örültem volna egy kicsit több cselekménynek, hogy a karaktereket, jobban megismerhessem. Sokszor csapongó gondolataik alapján ugyanis nem kerültek hozzám sem túl közel (Septimust tudnám én is csak kiemelni), azonban talán nem is ez volt a cél, inkább az, hogy mi is egyek legyünk ebben a sodródó nyári Londonban, és mindenki fejébe kicsit belehallgathassunk, függetlenül attól, ki-kicsoda. Sokszor érdekes volt olvasni ezeket a hosszú gondolatmeneteket, hol jelentéktelenségekről, hol sorsfordító dolgokról. Volt, amin én is eltöprengtem, volt, mi nagyon megérintett, és akadt, ami annyira emberi volt, olyan hétköznapi apróság, amin elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hányszor csapongnak nekem is hasonlóan a gondolataim.

K: A csapongó gondolatok mellett az írásmód folytonos váltakozása is tetszett. Hozzá kellett szokni az akár mondaton belüli váltásokhoz, de Woolf mégis szépen oldotta meg a jelen és a múlt, illetve a valóság és a képzelet keveredését.
Témák tekintetében kifejezetten tetszett a feminizmus rétegeinek megjelenítése - Clarissa az egyáltalán nem feminista ikon, szemben Sallyvel, aki a gondolkodó nőket testesíti meg, s bemutatva egy új generáció tagját (Elizabethet), aki már a modern nőket reprezentálja.
A feminizmus mellett erős hangsúlyt kapott a mentális betegségek (Septimus) megjelenítése is - ami Woolf életét tekintve egyáltalán nem meglepő.

N:  Tetszett az, ahogy ezekkel a komoly témákkal foglalkozik. Szinte csak mellesleg említődnek meg a gondolatok áradatában, de mégis komoly mozgatói a szereplők életének, és ezek által mi olvasók is betekintést nyerhetünk a korabeli brit társadalomba, ráadásul nagyon személyes módon tehetjük ezt. Olvasás közben néha szinte magaménak éreztem ezt a világot. Kétségtelen, hogy ez a regény kimagasló értéket képvisel, nem csupán rendhagyó formája miatt, hanem mély gondolatisága miatt is. Többek szemén keresztül láttatja velünk ezt a világot, ezt a háború utáni Londont, így árnyalva azt.

K: Én mindenféleképpen ajánlanám ezt a könyvet, de arra is bíztatnék másokat, hogy olvassanak még Woolftól, mert határozottan olyan írónő, akinek munkássága nagy hatást gyakorolt a modern irodalomra és alkotásaival igazi értéket adott a világnak.






Adaptációk
1997-ben készült egy angol-amerikai-norvég film belőle, Marleen Gorris rendezésében.
Emellett Michael Cunningham - Az órák című könyvét ihlette, amely három nő életét mutatja be: Virginia Woolfét, aki a Mrs. Dallowayen dolgozik, Laura Braunét, aki a regényt olvassa és Clarissa Vaughanét, aki egy partit szervez és akit barátja Mrs. Dallowaynek hívja.