A Pál utcai fiúk (musical)

May 30, 2018



Vasárnap (május 27) Nórival volt szerencsénk elmenni A Pál utcai fiúk musicalre (Vígszínház) és mivel már hónapok óta arra vártam, hogy láthassam, ezért mindenképp szerettem volna egy élménybeszámolót írni róla.



FIGYELMEZTETÉS: AZ ÉRTÉKELÉS ENYHÉN SPOILERES!


Kezdésnek mesélnék kicsit az én kapcsolatommal a színházzal vagyis arról, hogy mennyire nem létezik. Családdal sose jártunk színházba, az iskolai kötelező előadások pedig nem nyűgöztek le. Ezért alakult az ki, hogy a színház világa sose vonzott igazán, amit visszatekintve nagyon sajnálok. A vasárnapi előadás azonban megváltoztatott valamit bennem és huszonöt éves felnőttként kihozta belőlem a lelkes gyereket. Az eddigi rossz tapasztalatok után felemelő érzés volt azt érezni, hogy igen, a színház lehet ennyire lélekig hatoló is.


A Pál utcai fiúkat 2016. november 5.-én mutatták be (Marton László rendezésében) és a sikere azóta is töretlen. Folyamatosan telt házas előadásokat adnak, s megjelenése óta egy platinalemezt is magáénak tudhat a darab.
A zenét Dés László és Geszti Péter párosa, a szövegkönyvet pedig Grecsó Krisztián szerezte - ilyen nagy nevek mellett, azt hiszem nem meglepő a siker.
Az előadás során elsőként a díszlet fogott meg, ami a Jászai Mari-díjas vizuális tervező Khell Csörsz munkássága. Tetszett az a kreativitás, amivel gyorsan átalakíthatóvá vált az egész, és tanteremből Grund, a Grundból pedig füvészkerti híd lett másodpercek alatt. A díszlet mellett látványilag Benedek Mari jelmezei is elnyerték a tetszésem, főleg a Pásztorok modernizáltabb/lazább öltözete tetszett. A tánckoreográfia is lenyűgözött (Horváth Csaba koreográfus munkája), nagyon dinamikus és látványos volt az egész (a Pál utcaiaknál és a vörösingeseknél is egyaránt).
A zene ugyanúgy magával ragadott, mint mikor itthon hallgattam. A szövege egyszerűen annyira ötletes, humoros vagy éppenséggel megható, hogy az egyik pillanatban még nevet az ember, a következőben meg már együtt szomorkodik a szereplőkkel. Mindenki garantáltan megtalálja a kedvencét a dalok között.

A Pál utcai fiúk


A vörösingesek


Színészi játék terén a legjobban Wunderlich József (Boka János),Vecsei H. Miklós (Nemecsek Ernő) és Ember Márk (idősebb Pásztor) fogtak meg. Kellemes meglepetés volt Tóth András (Kolnay) és Zoltán Áron (Barabás) alakítása, a civakodásukon nagyon sokat nevettem, határozottan ők vitték a humort végig a darabban, de pl. Medveczky Balázs Cseléjének humoros részeit is imádtam. Kissé sajnáltam, de Király Dániel Csónakosként nem igazán fogott meg, pedig a regényben ő is a kedvenceim közé tartozik.

Nemecsek Ernő (Vecsei H. Miklós)

Nemecsek Ernő, a Grund hőse

A kedvenc jelenetem határozottan Nemecsek fürdetése volt, az utána lévő monológ és dal (Igen, jó volt!) könnyeket csalt a szemembe. A Grund kis hősének bátorsága és hűsége példaértékű, ami még így felnőttként is könnyekig hatja az embert.
A lezárást illetően egy kissé gyorsnak éreztem Nemecsek halálát, de mivel a musical főleg gyerekeknek készült, ezért érthető volt, hogy nem húzzák el jobban. A végén lévő meghajlást és ráadást állva tapsoltuk végig, nagyon jó volt látni, hogy mindenki számára ennyire katartikus élményt nyújtott a darab.
Ha lehetőségetek van rá, mindenképp tekintsétek meg a színdarabot, mert garantáltan egy olyan élményben lesz részetek, amit egy ideig nem felejtetek el.
Molnár Ferenc is büszke lenne erre a darabra.

 

A teljes albumot itt tudjátok meghallgatni.

You Might Also Like

0 megjegyzés