Othello

NK Bookclub | Othello




Az NK Bookclub áprilisi második olvasmánya William Shakespeare - Othello című drámája volt. 
A művet 1603 körül írta Shakespeare és főforrása Giovanni Battista Giraldi Hecatommitti - Száz rege című mesegyűjteménye volt. Először Thomas Walkley jegyezte be az Othello-t 1621-ben és az első kiadás 1622-ben jelent meg.
A dráma középpontjában Othello áll, akit Jago gonosz cselszövése juttat vesztébe; az ifjú mór a pusztító féltékenység teljes rabjává válik és ezzel el is veszti józan ítélőképességét.



Az íróról 

William Shakespeare, angol drámaíró, költő és színész, azok közé a nagyok közé tartozik, akiknek a nevét mindenki ismeri. Az író az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja és hatása a világirodalomra megkérdőjelezhetetlen. 
Műveiben számtalan tematikával találkozhatunk, a gonosz és a jó harcától kezdve, a bosszún, áruláson, ambíción, konfliktuson át egészen a realitás kérdéséig. 





Értékelésünk (Nóri blogján is olvashatjátok):

N: Számomra Shakespeare neve mindig garancia. Bármikor is kerül a kezembe - persze nem mindegy, hogy épp egy tragédiája vagy komédiája -, az biztos, hogy telibe talál. Nem igazán tud csalódást okozni, mert annyira időtlen, annyira emberi és annyira zseniális. Amikor kitaláltuk ezt a klubot, egyértelmű volt, hogy áprilisban, az ő születése hónapjában olvasunk tőle. Az Othello eddig valahogy kimaradt a sorból, és ezt egyáltalán nem bánom, mert így most erről a műről írhatjuk meg az ajánlókat, és Te jó ég - képtelen vagyok nem érzelmekkel telve beszélni -, én ennek mennyire örülök! Shakespeare ismét nem okozott csalódást.

K: Shakespeare tényleg az olyan alkotók közé tartozik, akiknél mindig borítékolható a siker, hisz műveivel mindig képes az olvasó figyelmét lekötni.
Ez az Othelloval sem volt másképp. A történet alapvetően ugyan egyszerű, de a bárd olyannyira megcsavarja a cselekményt, hogy a végére egy cselszövésekkel és fordulatokkal teli művet kapunk.

N: Na igen. Shakespeare nagyszerűsége épp a végtelen egyszerűségben rejlik. A történeteinek mozgatói mindig alapvető érzelmek. Féltékenység, szerelem, becsvágy, irigység stb.  Nagyon könnyű belehelyezkedni és átélni ezeket a drámákat.  Az Othello központi témája is ilyen: a féltékenység. Adott Othello a mór nemes és hadvezér, akinek szolgája elhinti kedvese, Desdemona nem létező hűtlenségét.  Ám akármi is az igazság, ha az embernek egyszer elültetik a bogarat a fülében, akkor az többé nem megy ki onnan. Shakespeare pedig remekül ismervén az emberi jellemet, cinizmussal telve szembesít minket, még pedig egy zseniális antagonista szerepén keresztül.

Othello, 1995

 
K: Jago azt hiszem az egyik kedvenc gonoszommá lépett elő az Othello olvasása után. Shakespeare karaktere mesterien ért ahhoz, hogy ármánnyal és pletykákkal kavarja össze szereplőinket és hogy ezzel a saját javára fordítson mindent. A műnek egyértelműen Jago a főmozgatója, miatta indul el a kételkedés Othelloban és válik mániákusan féltékennyé szép Desdemonája iránt. A tragédiája középpontjában is ő áll, többször követjük az ő cselekményszálát, mint Othelloét, ami felveti azt a kérdést, hogy miért is nem Jago a mű címe.

N: Valóban, Jágó egy nagyon jól megformált karakter. Amolyan egyetemes cselszövő, akinek a mintájára azóta számtalan más antihős született, és az, hogy a mai igen nagy felhozatalban Jágó ennyire hatással tud lenni az olvasóra, szintén Shakespeare zsenialitását igazolja.
A címmel kapcsolatos felvetés érdekes, és olvasás közben nekem is megfordult a fejemben. Szerintem amúgy a válasz egyszerű: ennek a drámának a középpontjában a féltékenység áll, az, amit Jágó elültet Othelloban, és bár mi olvasók szinte végig a cselszövővel vagyunk, minden a címszereplő tragédiája felé irányul. A cím pedig előre sejteti ezt.
Én bevallom, sokszor hangosan nevettem, egyszerűen odavagyok azokért a művekért, amik ennyire kendőzetlen őszinteséggel mutatnak rá az emberi gyarlóságra, a társadalom problémáira, és az előző olvasmány, a Dorian Gray után, az Othello folytatta ezt a sort, ráadásul teszi mindezt úgy, hogy több mint 400 éve íródott. Ebbe belegondolva pedig szomorú, hogy mi emberek nemigen változunk.

K: Voltak részek, amelyeknél én is nevettem. Egyébként pont ezek a probléma felvetések amiket említettél teszik olyan naggyá és időtlenné Shakespeare-t, mert mindegy, hogy melyik korban olvassuk, ugyanúgy ráismerünk cinizmusában a mai társadalomra. Ilyen műveknél érzékelhető a legjobban, hogy a történelem, ahogy a mondás is tartja, ismétli önmagát. :)
Shakespeare-től még mindenképp szeretnék olvasni, mert van mit pótolni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvasson tőle minél többet, mert garantáltan nem fog csalódni. :)



Othello, 1995.


Adaptációk
Az Othello első filmes adaptációja egy 1909-ben Velencében forgatott némafilm. Ezenkívül tizenkilenc másik filmen adaptálták, illetve sorozatokban, zenében és képregényekben is megjelent már Othello alakja.


No comments:

Post a Comment